E. T. A. HOFFM ANN GLUCK LOVAG RITTER GLUCK LANTOS RT BUDAPEST MUZEUM KÖRUT 3 KÉTNYELVŰ KLASSZIKUS KÖNYVTÁR 5 8 . SZÁM. E. T. A. HOFFMANN GLUCK LOVAG RITTER GLUCK A Z E R E D E T I T E L J E S S Z Ö V E G É S HŰ M A G Y A R NÉMETBŐL, F O R D Í T O T T A CZEBE GYULA FORDÍTÁSA 1 Ritter Gluck. ) 2 Eine Erinnerung aus dem Jahre 1809. ) Der Spätherbst schöne Tage. Die hervor, Luft, und schnell welche eine lange in B e r l i n h a t g e w ö h n l i c h Sonne verdampft durch Reihe, tritt f r e u n d l i c h die die Nässe Strassen weht. buntgemischt — fessoren, Jüdinnen, Elegants, Referendare, Putzmacherinnen, man Schuhe der streitet Mad. grün waren, böse Groschen chon ) 6 nicht Offiziere mit Pro- u. s. ziehen. Bald dem den u. s. w . , womit bis ob Geländer, Frieden, sie n e u l i c h verstimmte sich und welches die den stehen ein paar und quälen. Weberschen achtet ist Kommenden kakophonischen und Gehenden, Getöse jenes Bezirk kleine freie Luft, die und «Fan- Flöte Zuhörer mehrere die oder aus Harfe, lungensüchtige trennt, grau 5 eine man über Handelsstaat ) alles in eine A r i e eine Fagott Heerstrasse und geschlossenen Violinen, spasmatischer an Krieg 4 zerfliesst, der über w. sind Mohrrüben- Tische u d Gartenstühle; hier atmet m a n dem man Bürger W e b e r besetzt; der Bethmann, ) über gestimmte Dicht von lauen sieht dampft, die Elegants z ü n d e n ihre Zigaros an, spricht, ein der Freudenmädchen, Tänzer, 3 kaffee einige Gewölk Sonntagskleidern, d u r c h die L i n d e n n a c h d e m Tiergarten ) alle P l ä t z e b e i K l a u s u n d in Dann d e r H a u s f r a u u n d d e n l i e b e n K l e i n e n in Geistliche, noch aus d e m runde beob- entfernt von vermaledeiten Or- c h e s t e r s : d a setze i c h m i c h h i n , d e m l e i c h t e n S p i e l meiner Gluck lovag. Emlékezés 1809-böl. A berlini késő ősznek m é g napja. rendesen van néhány szép A n a p b a r á t s á g o s a n b ú j i k ki a f e l h ő k m ö g ü l s az utcákon lengő langyos levegő nedvessége gyorsan elpá r o l o g . A z t á n h o s s z ú e m b e r s o r t látni ú t b a n a H á r s a k o n át az Állatkertbe, vegyest — divatfiakat, p o l g á r o k a t az ü n n e p l ő b e öltözött asszonnyal s kedves kicsikékkel, lelkészeket, zsidó nőket, törvényszéki jegyzőket, utcalányokat, professzorokat, d i v a t á r u s n ő k e t , t á n c o s o k a t , k a t o n a t i s z t e k e t stb. K l a u s n á l és W e b e r n é l e g y - k e t t ő r e m i n d e n h e l y el v a n f o g l a l v a ; párolog a m u r o k r é p a k á v é , a divatíiak szivarra g y ú j t a n a k , az e m b e rek beszélgetnek, vitatkoznak Bethmann egységes végre cipőjéről, kereskedőállam^ól minden amellyel háborúról, békéről, szürke volt-e szétfoszlik s a legutóbb a gonosz vagy garasról «Fanchon» egyik madame zöld, stb., az mig áriájába, egy lehangolódott hárfa, egy pár hangolatlan he gedű, egy tüdővészes flóta s egy g ö r c s ö k b e n rángatózó fagott kinozza magát s a hallgatókat. Mindjárt a korlátnál, amely W e b e r helyiségét az országúttól elválasztja, t ö b b kis k e r e k asztal és kerti figyeli a járókelőket, messze van annak s z é k á l l ; itt friss l e v e g ő t sziv a z e m b e r karnak a zűrzavaros lármájától: ideülök az átkozott s átengedem g a m képzeletem k ö n n y e d játékának, m e l y baráti s zene ma alakokat P h a n t a s i e m i c h ü b e r l a s s e n d , die m i r b e f r e u n d e t e zuführt, über mit denen alles, w a s spreche. dem Immer Spaziergänger ich über Menschen bunter bei Wissenschaft, und mir am teuersten bunter vorüber, wogt aber das Walzers verwünschte reisst m i c h Oberstimme der Trio aus eines der Violine höchst der soll, Masse nichts, stört der mich, verscheuchen. niederträchtigen Traumwelt. und Kunst, sein die nichts k a n n m e i n e phantastische Gesellschaft Nur Gestalten über Flöte Die kreischende und des Fagotts s c h n a r r e n d e n G r u n d b a s s allein h ö r e i c h ; sie g e h e n a u f u n d ab, fest aneinanderhaltend schneiden, und in n e n d e r S c h m e r z ergreift, r u f «Welche — Oktaven, die unwillkürlich, wie jemand, rasende das den Ohr ein zerbren- ich aus: Musik! die abscheulichen Oktaven!» Neben mir murmelt es: «Verwünschtes Schicksal! schon wieder ein Oktaven- jäger!» Ich mir sehe auf unbemerkt, und an werde nun demselben erst g e w a h r , Tisch ein M a n n dass, von Platz n o m m e n h a t , d e r s e i n e n B l i c k starr a u f m i c h r i c h t e t , v o n d e m nun mein Auge nicht wieder l o s k o m m e n geund kann. ) 7 N i e sah i c h e i n e n K o p f , n i e e i n e Gestalt, d i e so s c h n e l l e i n e n so t i e f e n Eindruck sanft gebogene Nase Stirn, mit auf schloss merklichen mich sich ) gemacht hätten. an eine breite, 8 Erhöhungen über den Eine offene buschigen, h a l b g r a u e n A u g e n b r a u n e n , unter d e n e n die A u g e n mit beinahe wildem, jugendlichem Feuer fünfzig sein) hervorblitzten. (der Mann mochte Das über weichgeformte Kinn stand in seltsamem Kontrast mit d e m geschlossenen M u n d e , u n d ein skurriles L ä c h e l n , h e r v o r g e b r a c h t derbare den son- sich aufzulehnen gegen d e n tiefen, m e l a n c h o l i s c h e n Ernst, d e r a u f d e r Stirn r u h t e . N u r w e n i g e g r a u e L ö c k c h e n lagen den grossen, v o m weiter, moderner eingefallenen das schien sehr in durch Wangen, hinter Muskelspiel Kopfe Überrock abstehenden hüllte Ohren. die g r o s s e Ein hagere hoz elém, kikkel elbeszélgetek tudományról, művészetről, m i n d e n r ő l , a m i az e m b e r n e k a l e g d r á g á b b . M i n d t a r k á b b a n és t a r k á b b a n h ö m p ö l y ö g t o v a e l ő t t e m a s é t á l ó k t ö m e g e , d e engem semmi se z a v a r , s e m m i leti t á r s a s á g o m a t . kozott triója flóta rikoltó Csak egy se b i r j a egészen elriasztani gyalázatos r a g a d ki az á l o m v i l á g b ó l . magas hangját képze valcer Csak a h e g e d ű s a fagott recsegős át és basszusát h a l l o m ; fülhasogató o k t á v o k b a n , szorosan összetartva m e n nek hol le, hol föl a én önkéntelenül, mint akit é g ő fáj d a l o m ér, f e l k i á l t o k : « M i l y őrült zene! fertelmes Mellettem valaki oktavok!» mormogja: «Átkozott sors! már megint egy oktávvadász!» Felpillantok s csak m o s t veszem észre, h o g y figyelme m e t k i k e r ü l v e , e g y f é r f i f o g l a l t h e l y e t u g y a n a n n á l az a s z talnál, aki mereven rám szegezi tekintetét s akiről most már n e m b i r o m levenni a szemem. Sose láttam fejet, s e m kora mély hatást folytatódott egy gyakorolt alakot, amely oly gyorsan volna rám. Szelidhajlásu széles, n y i l t h o m l o k b a n , amelyen ak orr föltűnő d u d o r o d á s o k voltak a b o z o n t o s , őszes s z e m ö l d ö k fölött, amely a l ó l szinte s z i l a j , f i a t a l o s t ü z ű s z e m v i l l o g o t t ki (a férfi u g y tul az ö t v e n e n l e h e t e t t ) . A l á g y v o n a l u áll k ü l ö n ö s e l l e n t é t b e n állott a zárt a j a k k a l s v a l a m i b o h ó k á s m o s o l y , m e l y e t a b e esett a r c o n a k ü l ö n ö s i z o m j á t é k i d é z e t t elő, l á z a d ó n a k tet szett a h o m l o k o n n y u g v ó m é l a b ú s , m é l y k o m o l y s á g ellen. Gyér ősz fürtök lógtak elálló, nagy füle mögött. Igen bő, ú j m ó d i f e l ö l t ő b u r k o l t a b e a m a g a s s o v á n y a l a k o t . A m i n t te k i n t e t e m ráesett, l e s ü t ö t t e s z e m é t s f o l y t a t t a azt a m u n k á t , amelyben látható felkiáltásom kedvteléssel valószínűleg dohányt megzavarta. ürítgetett Tudniillik különféle kis Gestalt e i n . S o w i e m e i n Blick er die Augen nieder u n d ihn mein schüttete Ausruf auf den M a n n traf, schlug setzte d a s G e s c h ä f t fort, worin wahrscheinlich nämlich aus verschiedenen sichtbarem Wohlgefallen an. Die die Notwendigkeit, ihn hatte. kleinen T a b a k i n eine v o r g r o s s e Dose^ u n d f e u c h t e t e Viertelsflasche unterbrochen Tüten ihm stehende ihn mit rotem W e i n aus Musik hatte aufgehört; einer ich fühlte anzureden. « E s ist g u t , d a s s d i e M u s i k s c h w e i g t » , sagte i c h ; war ja nicht Der «das auszuhalten.» Alte warf mir s c h ü t t e t e d i e letzte T ü t e «Es wäre einen flüchtigen Blick bin besser, dass gar zu gar nicht spielte»; und aus. man i c h n o c h m a l s d a s W o r t , « S i n d Sie n i c h t m e i n e r «Ich Er mit keiner Meinung», sagte nahm Meinung?» er. «Sie sind Musiker und Kenner von Profession» . . . «Sie irren; Klavierspielen beides und bin ich nicht. Generálhass, ) Ich lernte ehemals wie eine Sache, die 9 zur g u t e n E r z i e h u n g g e h ö r t , u n d d a sagte m a n m i r u n t e r an- d e r m , nichts m a c h e der Bass mit nahm immer der einen w i d r i g e m Oberstimme das damals bewährt auf in Effekt, als w e n n Oktaven Autorität fortschreite. an und habe es Ich nachher gefunden.» «Wirklich?» fiel er mir ein, stand auf und schritt l a n g s a m u n d b e d ä c h t i g n a c h d e n M u s i k a n t e n h i n , i n d e m er ö f t e r s , d e n B l i c k in d i e H ö h e g e r i c h t e t , m i t f l a c h e r an d i e Stirn k l o p f t e , rung wecken sprechen, die will. er mit wie jemand, Ich sah ihn gebietender der irgendeine mit den Würde Hand Erinne- Musikanten behandelte. Er k e h r t e z u r ü c k , u n d k a u m h a t t e e r sich gesetzt, als m a n d i e Ouvertüre der « I p h i g e n i a in A u l i s » z u s p i e l e n begann. Mit halbgeschlossenen Augen, die verschränkten auf Fuss den Tisch leise gestützt, h ö r t e e r d a s A n d a n t e ; d e n bewegend, bezeichnete er S t i m m e n : jetzt erhob er d e n K o p f — das Arme linken Eintreten schnell warf er der den z a c s k ó k b ó l e g y előtte á l l ó n a g y s z e l e n c é b e s e g y egynegye- des ü v e g b ő l v ö r ö s b o r r a l öntözte. A z e n e a b b a h a g y t a ; ségét é r e z t e m , h o g y — szük megszólítsam: Szerencse, h o g y a zene elhallgatott, — mondtam — tűrhetetlen volt. A z ö r e g e g y f u t ó pillantást utolsó vetett r á m s kiürítette az zacskót. — Jobb volna, ha kezdtem még egyszer. — — egyáltalán nem játszanának — N e m e z az ö n n é z e t e i s ? N e k e m egyáltalán nincs nézetem, — szólt. — ön h i v a t á s o s z e n é s z és s z a k é r t ő . . . — Téved, egyik sem vagyok. Valamikor tanultam zon gorázni s generálbasszust, mint olyasmit, ami a jóneveltséghez tartozik s akkor nek sincs olyan egyebek visszataszító k ö z t azt m o n d t á k , hatása, m i n t h a semmi a basszus f e l s ő h a n g g a l o k t á v b a n h a l a d . A k k o r ezt a t e k i n t é l y a alap j á n elfogadtam s u t ó b b mindig igazolva találtam. — Csakugyan? — v á g o t t k ö z b e ; felállt s l a s s a n , m e g f o n t o l t a n a z e n é s z e k felé tartott, k ö z b e n , m a g a s b a tekintettel, tenyerével aki v a l a m i emléket többször homlokára akar felidézni. szegzett csapott, Láttam, hogy mint a zené szekkel beszél, kikkel p a r a n c s o l ó méltósággal bánt. Vissza jött s alighogy leült, elkezdték az « I p h i g e n i a A u l i s b a n » tányát nyi játszani. Félig zárt szemmel, talra t á m a s z k o d v a mozgatva fejét, — jelezte gyorsan kereszibefont hallgatta az a szólamok andantét; bevágását: körülnézett, — balkeze karral, az ballábát majd asz halkan felkapta kifeszített a ujjai- Blick umher — die l i n k e H a n d m i t auseinandergespreizten F i n g e r n r u h t e a u f d e m T i s c h e , als g r e i f e e r e i n e n Akkord auf d e m Flügel, die rechte H a n d h o b e r in d i e H ö h e : w a r ein Kappellmeister, Orchester des andern T e m p o s das der dem angibt — Allegro beginnt! — die blassen W a n g e n ; das die r e c h t e H a n d Eine brennende Röte die Augenbraunen es Eintreten fällt, und fliegt fahren über zusammen auf der gerunzelten Stirn, eine innere W u t entflammt den wilden das Blick mit einem Feuer, das mehr und mehr L ä c h e l n wegzehrt, das n o c h u m d e n halbgeöffneten Mund s c h w e b t e . N u n l e h n t er s i c h z u r ü c k , h i n a u f z i e h e n s i c h d i e Augenbraunen, wieder, löst die sich auf krampfhaft Atem, ) Eintreten Muskelspiel in erglänzen, Wollust, erschüttert — Tropfen 1 0 rechte das Augen des Hand stehen auf ein die Wangen alle Fibern kehrt Schmerz ergreift und tief a u s d e r B r u s t zieht e r auf der Stirn; ) er 11 Tutti ) und andere verlässt den Takt 12 den tiefer, i n n e r e r Hauptstellen nicht, ) mit 13 den deutet das an; seine der * linken h o l t e r sein Tuch, h e r v o r u n d f ä h r t d a m i t ü b e r d a s G e s i c h t . — S o belebte von der hörte er das Ouvertüre die Skelett, w e l c h e s j e n e gaben, sanfte, mit Fleisch schmelzende Klage, paar und Violinen Farben. womit Ich die Flöte emporsteigt, w e n n der Sturm der Violinen u n d Bässe ausgetobt hat und der D o n n e r der Pauken schweigt; ich hörte d i e leise a n s c h l a g e n d e n T ö n e d e r V i o l o n c e l l e , d e s F a g o t t s , die das Herz mit u n n e n n b a r e r W e h m u t erfüllen; das Tutti kehrt wieder, wie ein R i e s e h e h r u n d gross schreitet das U n i s o n o ) fort, die d u m p f e Klage erstirbt u n t e r seinen zer1 4 malmenden Die Arme wie Tritten. Ouvertüre herabsinken jemand, den — war und eine geendigt; der Mann sass mit g e s c h l o s s e n e n übergrosse Anstrengung liess beide Augen h a t . S e i n e F l a s c h e w a r l e e r ; i c h füllte sein Glas m i t g u n d e r , den ich unterdessen hatte g e b e n lassen. E r tief auf, er schien aus einem Traume zu da, entkräftet Bur- seufzte erwachen. Ich val az a s z t a l o n n y u g o d o t t , zongorán, karnak s jobbkezét karnagy az Szemöldöke düh allegro! — az ö s s z e r á n c o l t Égő pir homlokon fogna volt, aki a másik t e m p ó kezdetét jelzi — kezdődik belső mintha egy akkordot felemelte: a a jobbkéz száll a zene lecsap sápadt arcára. összerándul, valami a szilaj tekintetet tűzre lobbantja, m e l y mind j o b b a n f e l e m é s z t i azt a m o s o l y t , a m e l y m é g a f é l i g n y i t o t t száj körül zódik, lebegett. Majd hátradől, a r c á r a vissztér az i z o m j á t é k , szemöldöke szeme felhú felragyog, lami mély, benső f á j d a l o m kéjes érzésbe olvad, mely va min den rostját átjárja s görcsösen megrázza, m é l y e n lélekzik, izzadság s veri ki homlokát; jelzi a tutti k e z d e t é t egyéb f o n t o s r é s z l e t e t ; j o b b k e z e ü t e n y t tart, b a l j á v a l k e n d ő t vesz e l ő s l e t ö r l i v e l e a z a r c á t . í g y vitt e l e v e n h u s t é s szint a b b a a v á z b a , m e l y e t az a z e g y p á r ból. Hallgattam hegedű nyújtott a nyitány a szelid, o l v a d ó panaszt, amellyel a flóta f e l f e l é s z á r n y a l , m i k o r a h e g e d ű k és b ő g ő k v i h a r a k i t o m b o l t a magát s a d o b o k mennydörgése elnémul; hallgattam a g o r d o n k á k , a f a g o t t h a l k a n k e z d ő d ő h a n g j á t , m e l y a szivet meg n e v e z h e t e t l e n b á n a t t a l tölti e l ; i s m é t l ő d i k a tutti, f e n s é g e s , nagy óriásként halad tova az unisono, a t o m p a panasz el h a l t i p r ó l é p t e i alatt. A nyitány s lehunyt ságos v é g e t é r t ; a férfi szemmel erőfeszités ugy ült kimeritett. ott, mindkét mint Üvegje karját akit lelógatva valami üres v o l t , túl poharába burgundit öntöttem, melyet közben hozattam. Nagyot sóhaj tott, m i n t h a álomból ébredt volna. Megkínáltam, igyék; m i n d e n t e k e t ó r i a n é l k ü l m e g t e t t e s m i k ö z b e n a teli p o h a r a t e g y h ú z á s r a kiitta, f e l k i á l t o t t : — e l ő a d á s s a l ! a z e n e k a r kitett Meg vagyok magáért! elégedve az n ö t i g t e i h n z u m T r i n k e n ; e r tat es o h n e U m s t ä n d e , u n d i n d e m e r d a s v o l l e Glas m i t e i n e m Z u g e h i n u n t e r s t ü r z t e , rief er aus: «Ich bin mit der. Aufführung O r c h e s t e r h i e l t sich b r a v ! » «Und nur doch,» schwache nahm Umrisse ich hier richtig; Das Wort — «doch mit lebendigen wurden Farben aus- gegeben.» «Urteile ich richtig? — «Ganz das eines geführten Meisterwerks zufrieden! • nur Sie s i n d k e i n B e r l i n e r ! » abwechselnd halte ich mich auf.» « D e r B u r g u n d e r ist gut, a b e r es w i r d «So lassen Flasche Sie u n s ins Zimmer kalt.» gehen und dort die Sie nicht, da- leeren.» «Ein guter Vorschlag. ) 1 5 — Ich kenne f ü r k e n n e n Sie m i c h a b e r a u c h n i c h t . W i r w o l l e n u n s u n sere Namen nicht abfragen: Namen sind zuweilen Ich trinke Burgunder, er kostet m i c h nichts, w i r uns w o h l beieinander, u n d damit Er waren sagte dies ins Z i m m e r alles m i t getreten; lästig. befinden gut!» gutmütiger Herzlichkeit. als e r sich Wir setzte, s c h l u g den Ü b e r r o c k auseinander, und ich bemerkte mit derung, dass er unter d e m s e l b e n eine gestickte W e s t e langen Schössen, schwarzsamtne Beinkleider und ganz kleinen, silbernen D e g e n trug. E r k n ö p f t e er Verwunmit einen den Rock ich ein Berliner sei?» sorgfältig wieder zu. «Warum begann fragten Sie m i c h , ob ich. « W e i l ich in diesem Falle genötigt gewesen wäre, zu Sie verlassen.» «Das klingt «Nicht ich — im rätselhaft.» mindesten, sobald ich nun, dass ich ein K o m p o n i s t «Noch «So immer verzeihen e r r a t e i c h Sie Sie meinen Ihnen sage, dass bin.» nicht.» Ausruf vorhin; denn ich — Pedig, — lait a d t a e g y — szóltam — eleven pedig csak halvány szinekkel készült körvona mesterműnek. Helyes az Ítéletem? ö n n e m berlini! — Egészen — A burgundi jó, de helyes; csupán időnként tartózkodom itt. — A k k o r g y e r ü n k a s z o b á b a s ü r í t s ü k k i ott az ü v e g e t . — O k o s b e s z é d . É n n e m is i s m e r e m ö n t , e n n e k hűvösödik. fejé b e n a z o n b a n ö n se i s m e r e n g e m . N e k é r d e z z ü k e g y m á s n e vét, n e v e k n é h a c s a k t e r h e k . B u r g u n d i t i s z o m , n e m pénzembe, jól érezzük ennyi kerül magunkat egymás társaságában, — elég! Mindezt n yájas szívességgel m o n d t a . B e m e n t ü n k a szo b á b a ; m i k o r l e ü l t , f e l ö l t ő j é t széttárta s c s o d á l k o z v a észre, fekete hogy alatta hosszuszárnyu bársonynadrággal s hímzett egészen mellényt vettem viselt kicsi, ezüst kardot. berlini vagyok-e? Gondosan begombolta újra a kabátot. — Miért k é r d e z t e t ő l e m , h o g y — kezdtem. — M e r t a b b a n az e s e t b e n k é n y t e l e n l e t t e m v o l n a önt itthagyni. — Rejtélyesen — A legkevésbbé sem, mihelyst m e g m o n d o m , h o g y nos, h o g y zeneszerző hangzik. — vagyok. — Még mindig n e m értem önt. — Akkor bocsásson m e g előbbi kifakadásomért; ugyan is l á t o m , e g y á l t a l á n n i n c s f o g a l m a B e r l i n r ő l s a b e r l i n i e k r ő l . s e h e , Sie v e r s t e h e n sich g a n z u n d g a r n i c h t a u f B e r l i n auf Berliner.» Er stand auf und ging einigemal und ab; d a n n trat e r a n s F e n s t e r u n d s a n g k a u m v e r n e h m l i c h den Chor der Priesterinnen aus der heftig auf und « I p h i g e n i a in T a u r i s » , in- d e m er d a n n u n d w a n n b e i d e m E i n t r e t e n d e r T u t t i a n d i e Fensterscheiben klopfte. dass andere er gewisse Mit Verwundern Wendungen der bemerkte Melodien ich, nahm, d i e d u r c h K r a f t u n d N e u h e i t f r a p p i e r t e n . I c h liess i h n g e währen. Sitz. Er hatte geendigt Ganz nehmen ergriffen und den und von des kehrte zurück Mannes phantastischen zu seinem sonderbarem Äusserungen Be- eines sel- tenen musikalischen Talents, schwieg ich. N a c h einer W e i l e f i n g er a n : « H a b e n Sie n i e komponiert?» «Ja; ich habe mich in d e r K u n s t v e r s u c h t ; n u r i c h alles, w a s i c h , w i e m i c h Begeisterung geschrieben hatte, w e i l i g ; d a liess i c h ' s d e n n «Sie eigne haben Versuche unrecht fand dünkte, in Augenblicken nachher matt und der lang- bleiben.» getan; verwarfen, ist denn kein schon, übles dass Sie Zeichen Ihres T a l e n t s . M a n l e r n t M u s i k als K n a b e , w e i l ' s P a p a u n d Mama so h a b e n w o l l e n ; n u n w i r d darauf los geklimpert u n d ge- geigt; für aber Melodie. unvermerkt Vielleicht war wird das der Sinn empfänglicher Thema eines L i e d c h e n s , w e l c h e s m a n n u n a n d e r s sang, d e r erste halbvergessene eigne Gedanke, u n d dieser E m b r y o , m ü h s a m genährt v o n frem- d e n K r ä f t e n , g e n a s z u m R i e s e n , d e r alles u m s i c h h e r z e h r t e u n d i n sein M a r k u n d B l u t ) 1 6 w i e ist es m ö g l i c h , die t a u s e n d e r l e i Arten, w i e Komponieren kommt, auch nur anzudeuten! — breite Heerstrasse, jauchzen und Ziel!» — da schreien: tummeln «Wir auf- verwandelte! — sich alle Ha, man zum E s ist e i n e herum und sind Geweihte! w i r sind D u r c h s e l f e n b e i n e r n e T o r k o m m t m a n ins der T r ä u m e ; wenige sehen das T o r einmal, n o c h am Reich wenigere Felkelt, néhányszor hevesen fel s alá járt, aztán a b l a k h o z lépett s alig h a l l h a t ó a n é n e k e l t e a p a p n ő k az karát az « I p h i g e n i a T a u r i s b a n » - b ó l , m i k ö z b e n itt-ott a tutti k e z deténél hogy az ablaktáblán a dallamoknak ságu fordulatot helyére. A férfi dobolt. Csodálkozva vettem b i z o n y o s eltérő, m e g l e p ő adott. Hagytam. különös Befejezte viselkedésének s egy észre, erejű s u j s visszaült ritka zenei t e h e t s é g f a n t a s z t i k u s n y i l v á n u l á s a i n a k h a t á s a alatt h a l l g a t tam. Kis vártatva elkezdte: — S o s e szerzett z e n é t ? — D e igen, m e g p r ó b á l k o z t a m a művészettel, csakhogy a m i t , m i n t v é l t e m , az ihlet p e r c é b e n i r t a m , u t ó b b erőtlen n e k és u n a l m a s n a k t a l á l t a m ; e r r e a b b a h a g y t a m . — N e m j ó l tette; m e r t m á r m a g a a z , h o g y s a j á t k í s é r leteit e l d o b t a , n e m r o s s z j e l e t e h e t s é g é n e k . ban papa meg m a m a kedvéért tanulunk Gyerekkorunk zenét; nekiesünk hát s z ö r ö g t e t j ü k a z o n g o r á t és h e g e d ű t ; a z o n b a n észrevétlenül mind fogékonyabbá válik a érzékünk dallam iránt. T a l á n e g y k i s d a l félig e l f e l e d e t t t é m á j a , m e l y e t m o s t m á s k é p e n é n e k e l t ü n k , v o l t első s a j á t g o n d o l a t u n k már s ez e m b r i ó , mely idegen erőből nagynehezen táplálkozott, peredett óriássá, m e l y m a g a az cse körül mindent felemésztett s saját h ú s á v á és v é r é v é v á l t o z t a t o t t ! G, h o g y is l e h e t n e c s a k sejtetni is azt az e z e r f é l e m ó d o t , a h o g y az e m b e r a z e n e s z e r z é s h e z j u t ! V a n e g y széles o r s z á g ú t , e z e n f u t k o s , u j j o n g kiabál mindenki: Beavatottak vagyunk! célhoz és értünk! A z e l e f á n t c s o n t k a p u n át j u t n i á l o m o r s z á g b a , k e v e s e n l á t j á k meg a kaput egyszer, még kevesebben lépnek be rajta! gehen durch! — A b e n t e u e r l i c h sieht es h i e r a u s . T o l l e G e - stalten s c h w e b e n h i n u n d h e r , a b e r sie h a b e n C h a r a k t e r — e i n e m e h r w i e d i e a n d e r e . Sie l a s s e n sich strasse elfenbeinernen sind nicht sehen, nur sie z u f i n d e n . kommen; wie vor den fliessen im dem ist s c h w e r , Alzinens ) es w i r b e l t — Traum Traum im — auf der versperren die es d r e h t s i c h — Reiche HeerTor aus d i e s e m R e i c h e Burg 17 heuer den W e g — träumen Es hinter der sie w e r f e n Träume keinen zu Unge- viele v e r - — sie Schatten zer- mehr, s o n s t w ü r d e n sie a m S c h a t t e n g e w a h r w e r d e n d e n Strahl, d e r d u r c h dies R e i c h f ä h r t ; a b e r n u r w e n i g e , e r w e c k t aus d e m T r a u m e , steigen e m p o r u n d s c h r e i t e n d u r c h d a s R e i c h der Träume — Moment sie k o m m e n z u r W a h r h e i t — ist d a : sprechlichen! die — Berührung Schaut die mit Sonne dem an, der höchste Ewigen, Unaus- sie ist der Drei- klang, aus d e m die A k k o r d e , Sternen gleich, herabschiessen und Euch Feuer mit Feuerfaden liegt i h r d a , die Sonne.» Bei bis umspinnen. sich P s y c h e ) — Verpuppt im emporschwingt 1 8 in — den letzten Worten war er aufgesprungen, warf d e n B l i c k , w a r f d i e H a n d i n die H ö h e . D a n n setzte e r s i c h w i e d e r u n d leerte schnell entstand eine Stille, d a s i h m e i n g e s c h e n k t e Glas. die ich nicht unterbrechen Es mochte, u m d e n a u s s e r o r d e n t l i c h e n M a n n n i c h t aus d e m Geleise z u bringen. Endlich «Als tausend ich im fuhr Schmerzen schreckten die er beruhigter Reich der und Ängste! grinsenden fort: Träume Larven war, Nacht der folterten war's, mich und Ungeheuer, mich welche a u f m i c h e i n s t ü r m t e n u n d m i c h b a l d in d e n A b g r u n d Meeres Da versenkten, bald fuhren Lichtstrahlen hoch in die Lüfte durch die Nacht, u n d strahlen w a r e n T ö n e , w e l c h e m i c h u m f i n g e n mit Klarheit. — des emporhoben. die Licht- lieblicher Ich erwachte v o n meinen Schmerzen und sah ein g r o s s e s , h e l l e s A u g e , d a s b l i c k t e i n e i n e O r g e l , u n d w i e es blickte, gingen T ö n e h e r v o r u n d s c h i m m e r t e n und um- Kalandos de egy hely jellegzetesek ez. B o l o n d o s egyik alakok jobban, országúton n e m láthatók, csak találhatók. Nehéz kijutni mint libegnek ide-oda, a másiknak. Az az elefántcsontkapun ebből az o r s z á g b ó l , belül mint Alzina v á r a előtt, a s z ö r n y e k e l z á r j á k az utat, v a n k a v a r g á s , van forgás, s o k a n e l á l m o d j á k az á l m o t á l o m o r s z á g b a n — á l o m b a foszlanak — vennék n e m vetnek az á r n y é k r ó l többé árnyékot, különben azt a s u g a r a t , a m e l y ezt az észre országot bevilágítja; azonban csak kevesen szállnak föl, á l m u k b ó l föl é b r e d v e s k e l n e k át á l o m o r s z á g o n , — hoz, — itt a l e g f e n s é g e s e b b Kimondhatatlannal való találkozás! az a h á r m a s h a n g z a t , a m e l y b ő l jára lecsapnak eljutnak az igazság p i l l a n a t : az ö r ö k k é v a l ó v a l , s tűzfonallal Nézzétek az a k k o r d o k fonnak a napot, csillag körül. Tűzbe f e k ü s z t ö k alant, m i g P s y c h e a n a p b a száll a ez mód gubózva föl. A z u t o l s ó s z a v a k n á l m á r t a l p o n v o l t , tekintetét s k e z é t a m a g a s b a e m e l t e . A z t á n ú j r a leült s h i r t e l e n kiitta a n e k i t ö l tött p o h a r a t . Csend támadt, melyet nem akartam megza varni, h o g y a rendkívüli embert ki ne z ö k k e n t s e m a k e r é k vágásból. — Végre Mikor nyugodtabban álomországban folytatta: voltam, ezer k í n és félelem gyötört! É j s z a k a volt, rémitett a szörnyek v i c s o r g ó lárvája, melyek r á m rontottak s hol a tenger fenekére merítettek, hol magasan a levegőbe emeltek. E k k o r fénysugarak lövel- t e k át az é j e n s a f é n y s u g a r a k h a n g o k v o l t a k , m e l y e k k e d v e s világossággal fogtak egy nagy, fénylő körül. Felébredtem fájdalmamból szemet láttam; egy o r g o n á b a nézett s amint belenézett, h a n g o k törtek séges a k k o r d o k b a össze, amilyenekről fonódtak elő és c s i l l o g t a k s s bele fen fogalmam s c h l a n g e n sich in h e r r l i c h e n A k k o r d e n , w i e i c h sie n i e g e dacht hatte. M e l o d i e n schwamm in strömten diesem Strom auf und nieder, und da b l i c k t e d a s A u g e m i c h a n u n d hielt m i c h e m p o r ü b e r den zwei Kolosse Grundton in und sie es w i e d e r , d a Harnischen rissen mich auf empor, «Ich weiss, w a s deine Brust mit erfüllt; der Kolosse treten; wieder Nacht wurde glänzenden Quinte! Auge lächelte: wollte ich untergehen; brausenden Wellen. — und sanfte, weiche du wirst Jüngling seine Terz wird süsse S t i m m e sehen, und meine Melodien w e r d e n traten mich zu: aber das Sehnsucht unter hören, dein die mich sein.» — E r hielt i n n e . « U n d Sie s a h e n «Ja, ich sah das Auge es w i e d e r ! Reich der T r ä u m e — wieder?» — Jahrelang seufzt' ich im d a — j a d a ! I c h sass in e i n e m h e r r - lichen Tal u n d hörte zu, w i e die B l u m e n miteinander san- gen. Nur eine S o n n e n b l u m e schwieg u n d neigte traurig d e n geschlossenen Kelch zur Erde. Unsichtbare m i c h h i n zu i h r — sie h o b i h r H a u p t — sich ihm auf, und aus strahlte mir Bande der Kelch das Auge entgegen. N u n z o g e n die T ö n e w i e L i c h t s t r a h l e n aus m e i n e m zu den Blumen, die begierig sie einsogen. grösser w u r d e n der S o n n e n b l u m e Blätter — ten aus ihnen h e r v o r — sie u m f l o s s e n war verschwunden und ich im Kelche.» Bei den letzten W o r t e n raschen, jugendlichen gebens wartete ich sprang Schritten auf d a h e r , n a c h d e r Stadt z u seine zogen schloss Haupte Grösser Gluten mich — und ström- das Auge — er auf und eilte zum Zimmer hinaus. Zurückkunft; ich mit Ver- beschloss gehen. S c h o n w a r i c h in d e r N ä h e d e s B r a n d e n b u r g e r Tores, als i c h i n d e r D u n k e l h e i t e i n e l a n g e F i g u r h i n s c h r e i t e n s a h u n d alsbald m e i n e n Sonderling wiedererkannte. Ich ihn a n : «Warum haben Sie m i c h so schnell redete verlassen?» sem volt. D a l l a m o k áramlottak ebben az árban s el a k a r t a m fel s alá és é n merülni; erre úszkáltam a szem rám t e k i n t e t t s f e n t a r t o t t a z ú g ó h a b o k o n . É j s z a k a lett m e g i n t , ekkor két óriás lépett e l é m r a g y o g ó p á n c é l b a n : és K v i n t ! f ö l r a g a d t a k , d e a s z e m m o s o l y g o t t : Alaphang Tudom, mi tölti el v á g g y a l k e b l e d e t ; T e r c , a s z e n d e , szelid f i u , az ó r i á s o k k ö z é f o g állni, h a l l a n i f o g o d é d e s h a n g j á t , m é g egyszer l á t n i f o g s z e n g e m s d a l l a m a i m a tieid l e s z n e k . Szünetet tartott. — S látta m é g e g y s z e r a — Igen, láttam mégegyszer! Évekig sóhajtoztam országban — ott — szemet? s hallgattam, amint a virágok szál n a p r a f o r g ó hallgatott együtt énekelnek. Erre Csak s bezárt kelyhét s z o m o r ú a n gatta a f ö l d r e . L á t h a t a t l a n k ö t e l é k v o n t f e l é j e — fejét — álom igen, ott! E g y felséges v ö l g y b e n ültem egy ló fölemelte a kehely felpattant; s r á m ragyogott belőle a szem. a hangok a virágokig, fénysugarakként melyek mohón beszitták haladtak fejemből őket. A napraforgó szirmai mind n a g y o b b a k r a nőttek — izzó hő áradt belőlük — k ö r ü l f o g o t t — a s z e m eltűnt s é n is a k e h e l y b e n . Az utolsó szavaknál felugrott s gyors, fiatalos léptekkel kisietett a s z o b á b ó l . H i á b a v á r a k o z t a m v i s s z a t é r é s é r e , e l h a tároztam tehát, h o g y A brandenburgi a városba megyek. kapu táján j á r t a m már, m i d ő n a sö tétben egy magas alakot láttam tovalépkedni s azonnal rá ismertem a különcömre. Megszólitottam: — Miért hagyott — M e l e g e m lett s m e g c s e n d ü l t az e u f o n . ott egyszerre? — N e m értem ö n t ! «Es wurde klingen.» zu heiss, und der Euphon ) fing 1 9 an zu « I c h v e r s t e h e Sie n i c h t ! » «Desto besser.» «Desto schlimmer, denn ich möchte Sie, gern ganz verstehen.» « H ö r e n Sie denn nichts?» «Nein.» « — E s ist v o r ü b e r ! — L a s s e n Sie u n s g e h e n . I c h l i e b e s o n s t n i c h t e b e n die G e s e l l s c h a f t ; a b e r — nicht — Sie s i n d k e i n B e r l i n e r . » «Ich kann nicht Sie komponieren — ergründen, Avas Sie gegen die Ber- l i n e r e i n n i m m t . H i e r , w o d i e K u n s t g e a c h t e t u n d in h o h e m Masse ausgeübt wird, sollt' ich meinen, müsste M a n n e v o n I h r e m k ü n s t l e r i s c h e n Geiste w o h l «Sie irren! — wie ein einem sein!» Z u m e i n e r Qual bin ich v e r d a m m t , hier a b g e s c h i e d e n e r Geist i m ö d e n R ä u m e u m h e r z u i r r e n . » «Im öden «Ja, öde R ä u m e , h i e r , in ist's um mich Berlin?» her, Geist tritt a u f m i c h z u . I c h stehe «Aber die «Weg damit! Künstler! Sie die denn kein verwandter allein.» Komponisten!» kritteln und kritteln — verfeinern alles bis z u r f e i n s t e n M e s s l i c h k e i t , w ü h l e n alles d u r c h , nur einen armseligen Gedanken zu finden; über um dem Schwatzen v o n Kunst, v o n Kunstsinn und was weiss ich können sie n i c h t z u m S c h a f f e n einmal so zu m u t e , als w e n n Tageslicht sie e i n p a a r müssten, so zeigt — ihnen Gedanken ans die furchtbare Kälte ihre weite Entfernung v o n der Sonne — es ist l a p p - ländische befördern k o m m e n , und wird Arbeit.» « I h r Urteil s c h e i n t m i r viel z u h a r t . W e n i g s t e n s m ü s s e n Sie d i e h e r r l i c h e n Aufführungen im Theater befriedigen.» « I c h hatte es ü b e r m i c h g e w o n n e n , e i n m a l w i e d e r Theater zu gehen, um meines jungen Freundes Oper ins zu h ö r e n — w i e heisst sie g l e i c h ? — H a , die g a n z e W e l t ist i n — J o b b is. — Dehogy — Hát n e m hall is, — Nem. — Elmúlt! — szeretném önt egészen megérteni, semmit? Gyerünk. Egyébként n e m nagyon kedve l e m a társaságot; azonban — ö n n e m zeneszerző — nem berlini. — N e m t u d o m k i t a l á l n i , m i teszi ö n t e l f o g u l t t á a b e r liniekkel s oly szemben. mértékben Itt, a h o l a művészetnek gyakorolják, becsülete van n é z e t e m s z e r i n t e g y , az ön művészlelkével biró embernek jól kellene magát éreznie! — tatva, Téved! hogy, Nagy gyötrelmemre mint valami k ó b o r arra vagyok szellem, kárhoz a puszta térben b o l y o n g j a k itt. — A p u s z t a t é r b e n , itt, B e r l i n b e n ? — Igen, pusztaság van körülöttem, lem n e m csatlakozik hozzám. Egyedül -— — D e hát a m ű v é s z e k ! — El velük! Csak elfinomitanak a a rokon és gáncsoskodnak legfinomabb mérhetőségig, mindent felhánynak, h o g y csak egyetlen szegényes latra l e l j e n e k ; a művészetről, szel zeneszerzők! gáncsoskodnak mindent mert állok. a művészi érzékről gondo s tudom is m é g m i r ő l v a l ó f e c s e g é s t ő l n e m t u d n a k a l k o t á s h o z j u t n i s a m i k o r egyszer ugy érzik, mintha egy pár gondolatot kellene napvilágra hozniok, a borzalmas messze vannak a naptól — — ítéletét túlságosan hidegség munka. szigorúnak találom. s z í n h á z i e l ő a d á s o k n a k l e g a l á b b ki k e l l ö n t — mutatja, ez l a p f ö l d i A mily pompás elégiteniök. Rászántam m a g a m , h o g y megint elmegyek egyszer a színházba, meghallgatni fiatal b a r á t o m operáját — mi is a c i m e , n a ? — A h , az e g é s z világ b e n n e v a n e b b e n az o p e rában! A kicicomázott emberek tarka, nyüzsgő sokaságán dieser Oper! D u r c h das bunte Gewühl geputzter ziehen und d i e Geister d e s O r k u s ) allmächtigen Juan!» ) Aber 2 1 ohne — 2 0 Sinn und Klang nicht — Teufel, ich die Ouvertüre, Verstand Menschen alles h a t h i e r meine welche abgesprudelt Stimme ja «Don Prestissimo, wurde, könnt' ich überstehen; u n d ich hatte m i c h bereitet dazu d u r c h Fasten und diesen Gebet, weil ich weiss, dass der Euphon M a s s e n viel z u s e h r b e w e g t w i r d u n d u n r e i n «Wenn ich auch eingestehen von anspricht!» muss, dass Mozarts Meisterwerke grösstenteils auf eine k a u m erklärliche h i e r v e r n a c h l ä s s i g t w e r d e n , so e r f r e u e n sich d o c h W e r k e gewiss einer würdigen «Meinen Sie? — ris» 22 Darstellung.» I c h w o l l t e e i n m a l « I p h i g e n i a in T a u - h ö r e n . A l s i c h ins T h e a t e r trete, h ö r e ich, dass d i e O v e r t ü r e d e r « I p h i g e n i a i n A u l i s » spielt. H m — ich, ein Irrtum; m a n gibt d i e s e als nun Tauris» liegen das Andante anfängt, eintritt, und dazwischen! Weise Glucks' ) der Die berechnete Exposition Iphigenia! Ich womit Sturm ganze die folgt. Wirkung, man denke erstaune, «Iphigenia Zwanzig die ganze in Jahre wohl- des Trauerspiels geht verloren. Ein stilles M e e r — e i n S t u r m — d i e G r i e c h e n w e r d e n a n s L a n d g e w o r f e n , d i e O p e r ist d a ! — W i e ? hat der K o m p o n i s t die O u v e r t ü r e ins G e l a g h i n e i n g e s c h r i e b e n , d a s s m a n sie w i e e i n Trompeterstückchen abblasen kann, wie und w o man will?» « I c h g e s t e h e d e n M i s s g r i f f ein. I n d e s s e n m a n tut doch alles, u m G l u c k s W e r k e z u h e b e n . » «Ei ja!» sagte er k u r z und lächelte dann i m m e r b i t t r e r . P l ö t z l i c h f u h r e r auf, u n d n i c h t s ihn aufzuhaltsn. Er war im Augenblicke wie bitter und vermochte verschwun- d e n , ) u n d mehrere Tage hintereinander suchte ich ihn i m 2 3 Tiergarten vergebens. * E i n i g e M o n a t e w a r e n v e r g a n g e n , als i c h a n e i n e m k a l ten regnerischen Abende mich in einem entfernten Teile O r k u s z s z e l l e m e i v o n u l n a k át — m i n d e n r e v a n itt s z ó l a m s mindenható hang — az ö r d ö g b e , n a , « D o n J u a n » - t l o m ! D e m á r a n y i t á n y t se b i r t a m v é g i g h a l l g a t n i , gondo prestissimo, é r z é k é s é r t e l e m n é l k ü l h a d a r t á k l e ; p e d i g b ö j t t e l és i m á d s á g g a l k é s z ü l t e m e l ő rá, m e r t t u d o m , h o g y az e u f o n től a t ö m e g e k t ő l túlságosan f e l i n d u l é s n e m tiszta ezek hangot ad. — jórészt H a b á r el k e l l i s m e r n e m , h o g y itt M o z a r t igazán érthetetlenül elhanyagolják, mégis csak határozottan méltó előadásban remekeit Gluck művei részesülnek. — Azt hiszi? — Egyszer m e g a k a r t a m hallgatni «Iphi- genia Taurisban»-t. Midőn a színházba lépek, hallom, h o g y az « I p h i g e n i a A u l i s b a n » n y i t á n y á t j á t s s z á k . H m , g o n d o l o m , tévedtem; ezt az Iphigeniát adják! Nagyot nézek, e r r e a z az a n d a n t e j ö n , m e l l y e l az « I p h i g e n i a midőn Taurisban» k e z d ő d i k s k ö v e t k e z i k r á a v i h a r . H u s z év esik k ö z b e n ! A z egész h a t á s , a t r a g é d i a j ó l k i s z á m í t o t t egész e l ő k é s z í t ő dete o d a . Mozdulatlan tenger — vihar — kez a g ö r ö g ö k a szá r a z r a v e t v e , k é s z az o p e r a ! H á t a z e n e s z e r z ő a n y i t á n y t e g y dáridóba költötte, h o g y mint valami bárhogy — és b á r h o l Bevallom, hiba. a tekintetben, h o g y — Persze, — trombitás-darabocskát, elfújhatják? Mindamellett Gluck műveit szólt k u r t á n — minden megtörténik emeljék. s aztán mind keserűbben és k e s e r ű b b e n m o s o l y g o t t . E g y s z e r r e f e l r i a d t s s e m m i tudta t ö b b é föld tartóztatni. nyelte volna el Egy s több szempillantás napon sem alatt m i n t h a át hiába kerestem a az Állatkertben. E l m ú l t n é h á n y h ó n a p , m i k o r e g y h i d e g , e s ő s este, e g y távoli v á r o s r é s z b e n eltöltöttem az időt s Friedrichstrassei der Stadt verspätet hatte u n d n u n n a c h m e i n e r Wohnung i n d e r F r i e d r i c h s s t r a s s e eilte. I c h m u s s t e b e i d e m Theater vorbei; und Pauken, «Armida > gegeben die erinnerten rauschende mich, dass Musik, gerade Trompeten Glucks w u r d e , u n d i c h w a r i m B e g r i f f , h i n e i n z u g e h e n , als e i n s o n derbares Selbstgespräch, fast j e d e n Ton des dicht Orchesters an den hört, Fenstern, meine wo man Aufmerksam- keit erregte. «Jetzt k ö m m t d e r K ö n i g — sie s p i e l e n d e n M a r s c h - — o paukt, paukt nur zu! — 's ist r e c h t m u n t e r ! j a , j a , müssen machen ihn heute eilfmal nicht Zug genug. — Kinderchen. — Ha ha — die ment 2 4 das — Zug maestoso — sie hat sonst schleppt euch, Richtig, z u m zwölftenmal! Dominante ) Mächte, der Sieh, d a bleibt ein Figurant mit der S c h u h - schleife hängen. — auf — endet Armida hinausgeschlagen. nimmer! dankt — Jetzt m a c h t ergebenst. — und immer O ihr er sein Noch ewigen Kompli- einmal? — R i c h t i g , es f e h l e n n o c h z w e i S o l d a t e n ! Jetzt w i r d ins R e z i tativ ) 25 hier hineingepoltert. — Welcher böse Geist « D e r B a n n ist g e l ö s t » , rief i c h . « K o m m e n Ich — hat mich festgebannt?» denn fasste meinen miemand Sonderling anders war der aus Sie!» dem Selbstredner b e i m A r m u n d zog ihn mit mir fort. Er schien Tiergarten — rasch überrascht u n d folgte m i r schweigend. S c h o n w a r e n wir in der Friedr i c h s s t r a s s e , als er p l ö t z l i c h «Ich kenne Sie», — — w i r s p r a c h e n viel — m i c h erhitzt — stillstand. sagte er. «Sie w a r e n i m T i e r g a r t e n ich habe W e i n getrunken — habe nachher klang der E u p h o n zwei Tage hin- d u r c h — ich h a b e viel ausgestanden — es ist v o r ü b e r ! » « I c h f r e u e m i c h , d a s s d e r Z u f a l l Sie m i r w i e d e r z u g e f ü h r t h a t . L a s s e n Sie u n s n ä h e r m i t e i n a n d e r b e k a n n t wer- d e n . N i c h t w e i t v o n h i e r w o h n e i c h ; w i e w a r ' es» . . . «Ich kann und darf zu niemand gehen.» « N e i n , Sie e n t k o m m e n m i r n i c h t ; i c h g e h e m i t I h n e n . » l a k á s o m r a siettem. U t a m a színház mellett vezetett; a h a r sogó zene, trombita s dob, Gluck adják «Armida»-ját m i d ő n közvetlenül azok mellett a z e n e k a r n a k előtt hogy éppen az ablakok előtt, térni, amelyek szinte m i n d e n h a n g j á t h a l l a n i , k ü l ö n ö s m o n o l ó g keltette fel — e s z e m b e juttatta, s már éppen be akartam figyelmemet. Mo,st j ö n a k i r á l y — az i n d u l ó t j á t s s z á k — dobolja tok, neki, doboljatok! igazán v i d á m ! ugy, ugy, m a tizenegy szer k e l l e l j á t s z a n i o k — menete a menetnek különben nincs elég H a h , h a h — m a e s t o s o — lassan, gyerekek. — Ni, ott e g y s e g é d s z i n é s z c i p ő s z a l a g j á v a l b e l e a k a d t v a l a m i b e . — Csakugyan, tizenkettedszer! s mindig a d o m i n á n s r a kiverve. — Ó, ö r ö k h a t a l m a k , s o s e l e s z v é g e ! Most. b ó k o l — alázatosan még megköszöni. két katona bele. — — — Még hiányzik! Most A z igézet m e g t ö r t , — magában beszélgető — Friedrichstrassén beszélgettünk karon szó szólt. — — dobognak engemet? Jöjjön. mert senki más n e m volt voltunk, mikor Ismerem önt, — sokat s Armida Csakugyan, recitativóba kiáltottam. — gyorsan tam. Látszott, m e g h ö k k e n t — a — Melyik g o n o s z szellem igézett ide Állatkerti k ü l ö n c ö m e t — — egyszer? bort ragadtam nélkül követett. Már hirtelen ön u t á n a k é t n a p i g c s e n g e t t az e u f o n — a megállott. az Állatkertben ittam a s elhúz — volt felhevültem —• sokat szenvedtem — elmúlt! — ö r ü l ö k , h o g y a véletlen ismét h o z z á m vezérelte. Is merkedjünk meg jobban egymással. Nem messze lakom innen, mi lenne . . . — N e m b i r o k s n e m s z a b a d s e n k i h e z se m e n n e m . — N e m , n e m szabadul meg tőlem, ö n n e l megyek. « S o w e r d e n Sie n o c h ein p a a r h u n d e r t S c h r i t t e m i t m i r l a u f e n m ü s s e n . A b e r Sie w o l l t e n j a ins T h e a t e r ? » «Ich wollte «Armida» hören, aber nun «Sie sollen j e t z t Schweigend «Armida» gingen wir —» hören! kommen die Sie!» Friedrichsstras,se r a s c h b o g er i n e i n e Q u e r s t r a s s e e i n , u n d k a u m — hinauf; vermochte i c h i h m z u f o l g e n , so s c h n e l l lief e r die Strasse h i n a b , b i s er endlich vor einem unansehnlichen Hause stillstand. Z i e m l i c h l a n g e hatte e r g e p o c h t , als m a n e n d l i c h Im Finstern Zimmer fältig tappend im obern verschluss. erreichten Stock, Ich wir dessen hörte die Treppe öffnete. und ein Türe mein Führer sorg- eine Türe öffnen; bald noch d a r a u f trat e r m i t e i n e m a n g e z ü n d e t e n L i c h t e h i n e i n , der Anblick raschte des mich Stühle, eine sonderbar nicht wenig. Wanduhr mit breiter, schwerfälliger Papier. und Altmodisch vergoldetem Zeit nichts war das ein Pracht. ) geschrieben ein grosses Tintenfass lagen überzeugte einige auf mich sein Bogen jedoch, dass denn seit ganz Spinnengewebe ein von rastriertes diese V o r r i c h t u n g musste; dickes Gehäuse In d e r Mitte s t a n d 2 6 demselben und verzierte dü- daneben Papier, reich und über- und Ein schärferer Blick Komponieren Zimmers Spiegel gaben d e m Ganzen das stere A n s e h n v e r j ä h r t e r kleines Klavier, auf Porzellan, aufstaffierten zum langer vergelbt überzog T i n t e n f a s s . D e r M a n n trat v o r e i n e n S c h r a n k in d e r das Ecke d e s Z i m m e r s , d e n i c h n o c h n i c h t b e m e r k t h a l l e , u n d als er d e n V o r h a n g w e g z o g , w u r d e ich dener Bücher «Armida», gewahr «Alceste», mit «Iphigenia» M e i s t e r w e r k e ,sah i c h b e i s a m m e n «Sie besitzen eine R e i ^ e s c h ö n goldnen Aufschriften: u. s. w., kurz, fallenen Backen schauerlichen Glucks sämtliche W e r k e ? » rief ich. Starr Lächeln das Muskelspiel in den verzerrte im Maske. Glucks stehen. E r antwortete nicht, aber z u m krampfhaften v e r z o g sich d e r M u n d , u n d gebun«Orfeo», Augenblick den düstern das Blick einge- Gesicht auf zur mich — A k k o r p á r száz l é p é s t k e l l m é g v e l e m De hiszen ö n színházba gyalogolnia. indult? — Armidát a k a r t a m meghallgatni, de most — Most már... fogja Armidát hallani! j ö j j ö n ! Hallgatva m e n t ü n k felfelé a Friedrichstrassén; hirtelen b e f o r d u l t e g y m e l l é k u t c á b a , alig b i r t a m k ö v e t n i , o l y gyor s a n s z a l a d t az u t c á n l e f e l é , m i g v é g r e e g y j e l e n t é k t e l e n h á z előtt megállott. Meglehetősen sokáig kopogott, kaput nyitottak. Sötétben tapogatózva értünk s a felső emeleten egy s z o b á h o z , m e l y n e k gondosan bezárt. Még egy ajtót mig a ajtaját hallottam végre lépcsőhöz vezetőm nyilni; majd n e m s o k á r a meggyújtott világgal belépett s a k ü l ö n ö s beren dezésű szoba láttára n a g y o n meglepődtem. Régimődiasan, dús diszü székek, egy aranyozott szekrényü falióra s egy szé les, n e h é z k e s tükör elavult, komor pompát kölcsönöztek az e g é s z n e k . K ö z é p e n e g y k i s z o n g o r a állt, r a j t a n a g y , p o r cellán tintatartó s mellette n é h á n y egy figyelmesebb meggyőzött iv k o t t a p a p í r . pillantás erre a zeneszerzői róla, h o g y régóta n e m Írhattak Azonban berendezésre már; u g y a n i s e g é s z e n m e g s á r g u l t s a tintatartót v a s t a g borította. A férfiú egy, a szobasarokban álló egy sor szépkötésü könyvet függönyt pillantottam ilyen aranybetűs felírásokkal: « O r f e o » , « A r m i d a » , «Iphigenia» stb., szóval Gluck remekeit papír pókháló szekrényhez lépett, m e l y e t idáig n e m vettem észre s m i d ő n a félrehúzta, a meg «Alceste», láttam egymás mellett. — Önnek megvannak Gluck összes művei? — kiál tottam. Nem felelt, e l l e n b e n szája s b e e s e t t a r c á n az i z o m j á t é k álarccá torzította arcát. görcsös mosolyra e g y p i l l a n a t alatt Komor tekintetét szegezve, kivette az egyik k ö n y v e t — húzódott borzalmas mereven «Armida» rám volt — s g e r i c h t e t , e r g r i f f e r e i n s d e r B ü c h e r — es w a r « A r m i d a » — u n d schritt f e i e r l i c h z u m K l a v i e r h i n . I c h ö f f n e t e es s c h n e l l u n d stellte d e n z u s a m m e n g e l e g t e n P u l t a u f ; er schien g e r n z u s e h e n . E r s c h l u g d a s B u c h auf, u n d — wer das schil- d e r t m e i n E r s t a u n e n ! i c h e r b l i c k t e rastrierte Blätter, mit keiner Note Er begann: aber beschrieben. «Jetzt werde ich die Ouvertüre spielen! W e n d e n Sie d i e B l ä t t e r u m , u n d z u r r e c h t e n Z e i t ! » — v e r s p r a c h d a s , u n d n u n spielte er h e r r l i c h u n d mit vollgriffigen Akkorden, das Ich meisterhaft, majestätische Tempo M a r c i a , ) w o m i t d i e O u v e r t ü r e a n h e b t , fast g a n z d e m di Ori- 27 ginal getreu; aber das Allegro w a r nur mit Glucks Haupt- gedanken geniale durchflochten. Wendungen hinein, Vorzüglich grell zu werden, gedanken jene waren E r b r a c h t e so v i e l e n e u e dass seine und er mein wusste in neuer, den einfachen Melismen ) 29 verjüngter immer Zorn gewaltsam losbrechen, b a l d s c h w a m m das Auge in Zuweilen sang dass wiederzukehren schienen. Sein Gesicht glühte; bald zogen sich die Wehmut. ohne Haupt- anzureihen, Gestalt b r a u n e n z u s a m m e n , u n d ein l a n g v e r h a l t e n e r tiefer wuchs. frappant, 2 8 so viele m e l o d i ö s e immer Erstaunen Modulationen ) er, w e n n b e i d e Augenwollte Tränen Hände in künstlichen Melismen arbeiteten, das T h e m a mit einer genehmen Tenorstimme; d a n n w u s s t e er a u f ganz an- beson- dere W e i s e mit der Stimme den d u m p f e n T o n der anschlag e n d e n P a u k e n a c h z u a h m e n . I c h w a n d t e d i e B l ä t t e r fleissig u m , indem ich seine B l i c k e verfolgte. Die Ouvertüre war g e e n d e t , u n d e r fiel e r s c h ö p f t m i t g e s c h l o s s e n e n A u g e n in d e n L e h n s t u h l z u r ü c k . B a l d r a f f t e er sich a b e r w i e d e r auf, u n d i n d e m er hastig m e h r e r e leere Blätter des B u c h s um- s c h l u g , sagte e r m i t d u m p f e r Stimme: «Alles dieses, m e i n Herr, h a b e ich geschrieben, als ich aus dem Reich der Träume kam. Aber ich verriet Un- h e i l i g e n d a s H e i l i g e , u n d e i n e e i s k a l t e H a n d fasste in d i e s glühende Herz! Es brach nicht; da wurde ich verdammt, ü n n e p é l y e s e n a z o n g o r á h o z lépett. É n g y o r s a n felnyitottam s az ö s s z e r a k o t t k o t t a t a r t ó t f e l á l l í t o t t a m ; l á t h a t ó a n vette. K i n y i t o t t a a k ö n y v e t és — zásomat jegyek — kottalapokat szívesen ki f e s t h e t n é le e l c s o d á l k o - pillantottam meg, — de hang nélkül. í g y kezdte: — Most a nyitányt f o g o m játszani! Forgas son, de kellő i d ő b e n ! — M e g í g é r t e m s erre eljátszotta p o m pásan, akkordokkal mesterien, telt a felséges tempó di m a r c i a - t , a m e l l y e l a n y i t á n y k e z d ő d i k , szinte az eredeti h ű ségével, az a l l e g r o a z o n b a n c s a k át v o l t s z ő v e G l u c k v e z é r g o n d o l a t a i v a l . O l y s o k zseniális u j f o r d u l a t o t vitt b e l e , h o g y bámulatom folyvást nőtt. Különösen modulációi voltak m e g l e p ő e k , a n é l k ü l , h o g y r i k i t ó a k k á v á l t a k v o l n a s az e g y szerű vezérgondolatokhoz oly sok dallamos melismát d o t t f ű z n i , h o g y , u g y tetszett, m i n d i g u j , m e g i f j u l t ismétlődnek. Arca lángolt; hol összehúzódott a s egy sokáig elfojtott d ü h akart erőszakkal szemöldöke kitörni, hol bánatos k ö n n y b e n úszott a szeme. Néha, ha m i n d k é t mesterséges énekelte melismáin a témát; dolgozott, azután utánozni hangjával egészen kellemes különös a megszólaló dob tompa szorgalmasan forgattam A nyitánynak vége s közben volt s kimerülten, tu alakban keze tenorhangon módon tudta hangját. Én tekintetét kisértem. lehunyt szemekkel dőlt hátra a karosszékbe. A z o n b a n c s a k h a m a r ismét össze szedte m a g á t s miközben gyorsan átlapozott néhány könyvlapot, tompa hangon igy — U r a m , ezt m i n d a k k o r i r t a m , m i k o r megjöttem. szentséget Csakhogy s egy szentségteleneknek jéghideg kéz üres szólt: belemarkolt álomországból árultam ebbe az el a izzó szivbe. N e m szakadt m e g ; a k k o r arra kárhoztam, h o g y u g y zu wandeln unter Geist — die den Unheiligen gestaltlos, Sonnenblume Ha — damit mich wieder w i e ein niemand emporhebt zu abgeschiedener kenne, bis dem j e t z t l a s s e n Sie u n s A r m i d e n s S z e n e Nun sang er die Schlussszene mich Ewigen. — singen!» der Armida mit einem A u s d r u c k , d e r m e i n I n n e r s t e s d u r c h d r a n g . ) A u c h hier w i c h ? 0 er m e r k l i c h v o n d e m e i g e n t l i c h e n O r i g i n a l e a b ; a b e r veränderte höherer Musik Potenz. war die Glucksche Alles, was Hass, Szene Liebe, seine gleichsam in Verzweiflung, R a s e r e i in d e n s t ä r k s t e n Z ü g e n a u s d r ü c k e n k a n n , fasste e r g e w a l t i g in T ö n e z u s a m m e n . S e i n e S t i m m e s c h i e n d i e e i n e s J ü n g l i n g s , d e n n v o n t i e f e r D u m p f h e i t s c h w o l l sie e m p o r z u r d u r c h d r i n g e n d e n S t ä r k e . A l l e m e i n e F i b e r n zitterten — war ausser mir. Als er geendet hatte, w a r f ich ich mich ihm in d i e A r m e u n d rief m i t g e p r e s s t e r S t i m m e : « W a s ist d a s ? w e r sind Sie?» — E r stand auf u n d m a s s m i c h mit ernstem, durchdrin- g e n d e n B l i c k ; d o c h als i c h w e i t e r f r a g e n w o l l t e , w a r er m i t d e m Lichte d u r c h die T ü r e e n t w i c h e n u n d hatte m i c h im Finstern gelassen. E s hatte beinahe eine Viertelstunde ge- dauert; ich verzweifelte, ihn wieder zu sehen, und durch suchte, den Stand des Klaviers orientiert, die T ü r e zu öff- n e n , als er p l ö t z l i c h i n e i n e m g e s t i c k t e n G a l a k l e i d e , r e i c h e r Weste, Hand den Degen an der Seite, mit dem Lichte in der hereintrat. I c h e r s t a r r t e ; f e i e r l i c h k a m er a u f m i c h z u , fasste m i c h sanft bin bei d e r H a n d der Ritter und sagte, s o n d e r b a r Gluck!» 3 1 ) lächelnd: «Ich járjak-keljek lélek — a szentségtelenek alak nélkül, h o g y közt, ínint valami kóbor s e n k i se i s m e r j e n , m i g c s a k a n a p r a f o r g ó fel n e m e m e l m e g i n t a z ö r ö k k é v a l ó h o z . — H a h , é n e k e l j ü k el m o s t A r m i d a Erre elénekelte ható kifejezéssel. képpeni a eredetitől; glucki Ami jelenet csak az Itt áriáját! Armida zárójelenetét is é s z r e v e h e t ő e n azonban volt, bensőmig a tulajdon a z általa m e g v á l t o z t a t o t t mintegy gyűlöletet, eltért magasabb szerelmet, zene hatványon. kétségbeesést, őrjön- gést a l e g e r ő s e b b v o n á s o k k a l k i t u d f e j e z n i , a z t m i n d h a t a l m a s e r ő v e l f o g l a l t a h a n g o k b a . H a n g j a , u g y tetszett, e g y ifjúé volt, ugyanis mély tompaságból Minden ízem remegett bevégezte, karjába — átható erőre magamon vetettem m a g a m kivül kapott,. voltam. Amint s fojtott h a n g o n kiál tottam: «Mi ez? Ki Ön?» F e l á l l t s k o m o l y , á t h a t ó tekintettel m é r t v é g i g ; azonban az tovább ajtóban s akartam ott kérdezősködni, hagyott a sötétben. mikor a világgal Tartott majd eltűnt egy n e g y e d ó r á i g ; k é t s é g b e e s t e m , h o g y sose l á t o m t ö b b é s a z o n gora h e l y é b ő l t á j é k o z ó d v a , m e g p r ó b á l t a m az ajtón benyitni, midőn kezében a világgal hirtelen belépett hímzett dísz- öltönyben, dushimzésü mellényben, oldalán karddal. Megdermedtem; kézenfogott vagyok!'» ünnepélyesen s különös mosollyal hozzám igy szólt: lépett, «Gluck szelíden lovag Jegyzetek. *) A „Phantasiestücke in Callots Manier. Blätter aus dem Tagebuche eines reisenden Enthusiasten" c. gyűjteményből. —• ) Hoffmann 1807—8-ban lakott Berlinben. — ) Az „Unter den Linden" nevü ut a „Brandenburger Tor''-on át vezet a „Tier garten" nevü hatalmas parkba. Hires helyiségek voltak itt a Weber- és a Klaus-féle „Zelt"-ek (sátrak). Az „Unter den Linden"-t derékszögben metszi a „Friedrichstrasse", ahol Hoffmann lakott. — *) Karoline Bethmann, hires berlini színésznő. — ) Célzás Fichte J. G. „Der geschlossene Handelstaat'' (1800) c. müvére. — ) Himmelnek Kotzebue szövegére irott dalmüve (1805): „Fanchon vagy a verklis lány." — ) = akitől most sze mem többé nem tud elválni. — ) — csatlakozott. — ) Hang jelölő rendszer: basszus alaphanghoz számmal fejezik ki a meg felelő magas hangokat. — ) == mélyen kebléből húzza a lélekzetet. — ) cseppek állanak a homlokon. — ) (olasz) „mind nyájan", az összes hangok s hangszerek együttese. — 3) = nem hagyja el az ütenyt. — ) (olasz) „egy hangon". — ) = jó ja vaslat. — ) = saját velejévé és vérévé. — ) Női alak Ariosto „őrjöngő Rolaind"-jában (VI. k.) — ) A lélek női alaknak el képzelve, az „Ámor és Psyche" hősnője. — ) Az alkotó és repro dukáló zenei tehetség jelképe. — ) Az alvilág istenének latin neve. — ) Mozart F. A. (1756—1791) operája. — ) Gluck Kristóf Vilibáld lovag (1717—1784), a korában wagneri jelentő ségű zeneszerző; ebben a novellában emiitett művei: „Iphigenia Aulisban'', „Iphigenia Taurisban", „Armida", „Orpheus és Eurydike", „Alkestis", eredetiben olasz cimmel mind. — 3) = mintha eltűnt volna. — ) (olasz) „uralkodó", minden skála ötödik hangja. — ) (olasz) énekelt beszéd. — ) = elavult pompa komor külsejét adták. — ) (olasz) indulótempó. — ) Hangnemváltoztatás. — ) (görög) egy szótagra több hangot énekelni vagy játszani. — ) = oly kifejezéssel, mely bensőmet átjárta. — ) Nem valami eszelős, aki magát Glucknak tartja, hanem a földre visszatért s Hoffmannak megjelent nagy zene szerző. 2 3 6 6 7 8 B 10 n 12 J 14 15 i e 17 18 1B 20 21 22 2 24 25 26 27 28 20 30 31 Hungária Hirlapnyomda R.-T. Budapest Kétnyelvű Klasszikus Könyvtár Az eddig m jelent közül a Következők kaphatók: füzetek Angolul Bret és Harte: The France: magyarul: Idyll of Red Gulch (47) Chesterton: The Eye of Apollo (17) Diekens: The Black Veil (88) E m e r s o n : Art (45) Gissing: A Man of his Day (39) Havvthorne: Dr. Heidegger's exIrwing: Don Juan (60) Research (62) J e r o m e : Ready for Sea (29) L a m b : Shakespeare's Tempest France: (23) P o e : Hop-Frog (55) Wells: Wells: Wilde: Wilde: Wilde: (31) (41) Franciául és magyarul: Grand La La Descente de Mar- Petit Chien (18) Maupassant: Une Vendetta (40) Maupassant: Un Duel (42) Mérimée: Le Corse (Mateo Falcone) (24) Mérimée: L'Enlevement de la Redoute. — Ce qu'il en coűte de sauver une Turque (61) B o l l a n d : Le Buisson Ardent (50) Stendhal: La Duchesse de Pal- liano (57) Olaszul és magyarul: D'Annunzio: Cincinnato (20) Fraccaroli: II Capriccio di un Pomereggio d'Estate (34) M a n z o n i : Viva il pane! (53) Pellico: Zanze (54) P u c c i n i : La Carbonaia (44) d'Espagne NémetUl és magyarul: (59) Courteline: de Z o l a : Le Paradis des Chats (32) The Red Room (37) The Sea Raiders (49) The Happy Prince (1) The Selfish Giant (21) The Devoted Friend Le Soldat Gautier: Le Pied de Momie (12) G o u r m o n t : Mains de Reine (48) Maeterlinck: Sur la Mort d'un (25) W i l d e : The Remarkable Rocket Balsac: Petit bode aux Enfers (46) (27) Mark T w a i n : A Restless Night Pain B a r r y : The Window Le Plomb (38) Loi sur les Chiens (35) Daudet: Les Trois Messes Bas ses (30) Farrcre: Le Gardien de Cime- Hauff: Die Geschichte Kalif Storch (36) H o f f m a n n : Ritter Gluck (58) Brentano: Die drei Nüsse (56) tiere (28) F r a n c e : Le Jongleur de NotreD a m e (22) Hungária von Oroszul és magyarul: Puskin: Metélj (43) Hirlapnyomda R.-T. Budapest
© Copyright 2024 ExpyDoc
